Sziasztok, sziasztok!

Megígértem, hogy megosztom veletek a népi vonal eredetét a munkásságomban, most eljött ennek is az ideje (mert mindennek megvan az ideje és minden pont úgy jó ahogy van éppen).

Pár éve kitaláltam, hogy bőrözni szeretnék. Éppen egy egyetem kellős közepén tartottam, borzasztóan vágytam valami kézzelfogható, igazi szép, különleges alkotó tevékenységre. Gyerekkoromban sokmindent kipróbáltam, így felnőtt fejjel némi morfondírozás után arra jutottam, hogy most bőrözni szeretnék. Nem volt ez eleinte egy óriási szerelem, nem is tudtam még akkor, hogy milyen nagyon szép dolgokat is lehet bőrből csinálni. Elkezdtem kutatni, hogy hol tudnék én bőrözni és ott találtam magamat, hogy egy kicsit lecsúsztam a dologról. 18 évesen még lett volna több iskola is amibe baeiratkozhattam volna, de az a hajó már elment. A mesterek kihaltak, akik még vannak azokat hogyan is találhatnám meg?

Ötletem sem volt, hogy létezik olyan, hogy népi bőrműves egészen addig, amíg télicipőt nem csináltattam egy magyar cipész testvérpárossal (ajánlom figyelmetekbe, megbízhatóak, szépen dolgoznak: http://www.csizmakeszitok.hu/). Ugyanis az volt a problémám, hogy nem lehet olyan téli cipőt kapni, ami meleg, csinos és nem ázik be, netalántán évekig kiszolgál. Még a méregdrága Salamander bőrcipők között sem találtam ilyet, úgyhogy összekuporgattam a pénzemet (már nagyon untam hogy minden télen legalább két téli cipőt kell vennem) és azt mondtam egy életem, egy halálom, nekem kell egy szuper cipő. Mikor találkoztam a cipészekkel a pontos méretek levételéhez érdeklődtem, hogy hol tudnék én egy olyan bőrös szakmát tanulni, ahol jó alapokat kapok, de nem egy konkrét irányba visz el, hanem van benne cipő is, táska is, tokok is, ínyencségek. Ekkor ajánlották a Hagyományok Háza Népi bőrműves képzését.

Hát így alakult, hogy lassan két éve elkezdtem iskolában tanulni a mívességet. Meg kell mondjam kellemesen csalódtam a képzésben is és magamban is. A zenében mindig hiányoltam, hogy sosem tanultam kalsszikus alapokat, így úgy érzem utólag nehezebb alapokat tenni a kicsit lebegő első szint alá. A bőrrel szerencsével jártam. A Hagyományok Házában remek alapokat kaptam ahhoz, hogy tudjam pontosan hogyan tudok igazán különleges dolgokat készíteni, bármilyen ötletet valamilyen módon fizikai formában megvalósítani, nagyon magas minőségben, különösen nagy igényességgel. A szint nem volt kérdés a tanórákon, a lelki világom azért számtalanszor összetört a tanulás folyamán. Nem is tudtam, hogy ilyen nehéz bőrből kört vágni pengével, hogy milyen tudatosság  kell ahhoz, hogy kézzel gyönyörűen varrjak egyenesen, azonos öltéstávolságokkal és ez még csak a legalapvetőbb dolgokhoz tartozott, ahogy ezt a két év alatt megtudtam.

Mivel nem vagyok a "hagyományos módon" hagyományörző alkat, viszont hiszem, hogy az alapok a györekektől/ből igazán jól elsajátítható, örülök hogy ebbe az irányba sodort az élet. (Tudtátok, hogy minden pontosan úgy történik ahogyan kell?) Annak már tényleg csak a képzelet szab határt, hogy ezt hogyan használja az ember a mai világban. Modernizálás a harmónia, arányok, anyagok, minőség, bevált, valóban hasznos technikák megőrzésével, azt hiszem ez kihívás.